Az elefántok és az ember

Az indiai elefánt és az ember között évezredek óta külkönleges kapcsolat alakult ki. Az Indus-völgyi civilizációban már ötezer éve szelídítettek elefántokat teherhordásra, és azóta is széles körben használják őket a mező- és erdőgazdaságban. Ennek ellenére, igazi háziállat sohasem lett belőlük, mert fogságban igen nehezen szaporodnak. A párzási időszakban egyébként mindkét faj hímjei szinte megvesznek. Fogságban ilyenkor agresszívek és kiszámíthatatlanok, ezért a legtöbb szelídített elefánt fiatal korában befogott példány. A szelídített elefántok fontos szerepet játszanak a különféle ünnepségeken, s egyúttal gazdájuk rangját, gazdagságát is jelzik. Emellett, főleg a távol-keleti vallásokban van nagy jelentőségük, és gyakran szerepelnek a mesékben és legendákban. Az afrikai elefánt szintén emberhez szoktatható, és munkára fogható, de ritkán használják ilynformán. A legismertebb példa a karthágóiak harci elefántjainak bevetése a rómaiak ellen, amely több mint 2000 évvel ezelőtt történt.
    Az elefántok és az ember különleges kapcsolatának fényében még szomorúbb az a tény, hogy az ember a kipusztulás szélére juttatta ezeket az állatokat, elsősorban az agyarukért folytatott mértéktelen vadászat miatt. Az elefántcsont iránti kereslet, és a magas árak következtében virágzik az orvvadászat, és minden természetvédelmi erőfeszítés ellenére mindkét faj állománya rohamosan csökken. Ha viszont az állatokat védett területek határai között tartják, akkor hatalmas táplálékigényük miatt óriási területeket tesznek tönkre a fák és bokrok kidöntésével, összetörésével. Ez a gond különösen jelentős a félsivatagos és aszály sújtotta területeken, ahol napjainkban a legtöbb afrikai elefánt előfordul. Ha ez a folyamat ellenőrizhetetlenül halad tovább, az a táplálékkészletek teljes kimerüléséhez, és az állatok lassú éhhalálához vezetne, így bizonyos területeken elkerülhetetlen a vastag bőrű óriások gondosan megtervezett selejtezése.

Forrás:

Freeweb