Az elefántok néhány hangjukat utánzás révén tanulják meg, számolnak be a tudósok az e heti Nature folyóiratban. A főemlősöket leszámítva a szárazföldi állatok közül csak ők képesek kétséget kizáróan a hangutánzásra.

Az elefántok hangutánzó képességét akkor fedezték föl, amikor megfigyelték a Mlaika nevű árva elefántot. Ez az állat egy út közelében élt, és egész sor meggyőző teherautóhangot adott ki. Normális körülmények között a társas életmódú elefántok hangutánzása feltehetőleg az egymás közti kötődések megerősítésére szolgál. „Az elefántok valószínűleg arra használják föl a tanulási képességeiket, hogy a csoporttagokéhoz hasonló hangformálást alakítsanak ki” – állítja a cikk első szerzője, Joyce Poole, a kenyai Amboseli Elefántkutató Program résztvevője.

Társas kapcsolatok

A hangutánzást már megfigyelték madaraknál és tengeri emlősöknél, valamint a főemlősök között. Dr. Poole úgy véli, azért fejlődött ki, hogy segítse fenntartani az egyedek közti kötődéseket a társas viszonyok szempontjából képlékeny környezetben. Más szóval, segít két egyednek abban, hogy a csoportjukban bekövetkező minden jövés-menés ellenére szoros szociális kapcsolatban maradjanak egymással.

„Előfordulhat például, hogy az anyáknak és a lányaiknak hasonló a hangjuk” – mondja dr. Poole – „és ez lehet az egyik módja annak, ahogy fölismerik egymást a többi különböző hang között.”

Noha az elefánttrombitálásokról és más elefánthangokról tudják, hogy kifinomultak és változatosak, a hangutánzás jelenségét sosem figyelték meg az előtt, hogy Mlaika olyan kreatívan használta. A tízéves állat árva elefántok laza fogságban tartott csoportjában élt a kenyai Tsavóban. A teherautók néha odahallatszottak körülkerített éjszakai szálláshelyére, amely 3 km-re fekszik a Nairobi–Mombasa országúttól. A tudósok kielemezték szokatlan trombitálásait, és úgy találták, frekvenciájában és mintázatában is jelentős hasonlóságot mutat a kamionhangokkal.

„Ez a fölfedezés fölvillanyozott, mivel a főemlősöket leszámítva egyetlen szárazföldi emlősről sem tudták, hogy képes a hangutánzásra” – nyilatkozta a cikk társszerzője, Peter Tyack az amerikai Woods Hole Oceanográfiai Intézet munkatársa, aki normális körülmények közt bálnákat tanulmányoz. „A madarak, a denevérek, a delfinek és a bálnák hangutánzása ismert, de lenyűgöző egy teljesen új állatcsoportról megtudni, hogy képes a hangtanulásra.”

Ritka készség

Mlaika után a kutatók másik elefántnál is észrevettek szokatlan utánzást. Calimero egy 23 éves afrikai bika, amely életének zömét egy svájci állatkertben indiai elefántokkal töltötte, amelyek jellegzetes és egyedülálló cirpelő hangot hallatnak. Calimero is az indiai cirpelő hangokat hallatja és nem a mélyebb, afrikai elefántokra jellemző hívóhangokat.

„Nagyon érdekes lenne kideríteni, vajon az afrikai elefántcsoportoknak vannak-e különböző dialektusaik” – mondja dr. Poole –, „de jelen pillanatban ezt még nem tudjuk.”

Dr. Tyack hozzáfűzi: „Cikkünk bemutatja a hangtanulást és -utánzást, de csupán csak résnyire tártuk ki az ajtót egy lenyűgöző új kutatási területre, amely annak kiderítését célozza, hogy miért fejlődött ki az elefántoknál ez a ritka készség.”