Beleremeg a föld, ha az elefántok beszélnek

Ha egy elefánt lép egyet, az emberek bizony felkapják fejüket, és nyilvánvalóan a többi elefánt is érzékeli a kisebb földrengést. A legújabb kutatások most arra engednek következtetni, hogy melák barátaink lábkörmeiket használják, hogy akár 32 km távolságból üzeneteket küldjenek egymásnak. Ráadásul nemcsak tartózkodási helyüket jelezhetik ily módon, hanem bizonyos érzelmeket is ki tudnak fejezni a szeizmikus hullámok segítségével.

A Stanford University legújabb tanulmánya szerint az elefántok láb- (illetve pata-)dobbantásokat használnak mintegy "szeizmikus kommunikációként"; a talaj emberi fül által nem érzékelhető rezgéseivel üzennek egymásnak.
"Az a tény, hogy valóban érzékelik a talaj által közvetített üzeneteket, radikálisan megváltoztatja eddigi nézeteinket az elefántok un. kommunkikációs távolságát illetően." - mutatott rá egy interjúban Caitlin O'Connell-Rodwell, a Stanford Center for Conservation Biology kutatója.
"Sokkal nagyobb távolságokból képesek kommunikálni, mint eddig gondoltuk."

O'Connell-Rodwell decemberben publikált tanulmánya új fényt vet az elefántcsordák üzenetküldési, üdvözlő és figyelmeztető szokásaira és képességeire. Az elefántok különböző csoportjait tanulmányozva Afrikában és Indiában szabadon, valamint texasban fogságban, a Stanford kutatója számos utalást talált az elefántok magasan fejlett szeizmikus jelzésrendszerére, melyet alacsony frekvenciájú hangok, és lábdobogás idéz elő a földben.

Más állatok - a vakondokok és fókák különböző fajtáiától a rovarokon, halakon át a hüllőkig - szintén használnak szeizmikus jelzéseket társaik és a zsákmány keresésekor, vagy területük megjelölésekor. Az elefántok szeizmikus kommunikációja azonban sokkal összetettebb, és nagyobb távolságok áthidalásával is működik.

O'Connell-Rodwellék a különböző hanghatásokat, a lábdobogástól az üdvözlő hangokig, úgy reprodukálták, hogy azt szeizmikus rezgések formájában továbbítsa a föld; így vizsgálták meg, hogy vajon "nem hallható" hangok esetén is úgy viselkednek-e az állatok, mint normális esetben.
Az eredmények azt mutatják, hogy az elefántok - különösen a nőstény egyedek - észlelik a jelzéseket, és reagálnak rá.
"Nagyon valószínű, hogy a lábukkal, pontosabban lábkörmeikkel érzik meg ezeket a földalatti vibrációkat." - ecseteli O'Connell-Rodwell. "A szeizmikus hullámok a körmökön keresztül a csontok segítségével jutnak el a fülbe. Az is lehetséges, hogy az orrmányuk érzékeny a rezgésekre, vagy esetleg a két dolog kombinációja segíti őket az észlelésben."
Korábbi elefánttanulmányok kimutatták, hogy ezek az állatok képesek rendkívül alcsony - 20 Hz körüli - hangok kibocsátására is, amik ideális körülmények közt 10 km távolságra is eljuthatnak.
A későbbi kutatások szerint ezek a morajlások szeizmikus visszhangokat okoznak a talajban, amik nagyobb távolságokra is eljuthatnak.

Ezeket a "vibrációkat" az elefánt lábdobogással, és fülcsapkodással is előidézheti, amiket veszély észlelésekor a védekező mechanizmus részeként szoktak használni.
"Matematikai modellezéssel arra az eredményre jutottunk, hogy ezek a szeizmikus jelek 16-32 km távolságra is eljuthatnak a talajban." - összegezte O'Connell-Rodwell.
Hozzátette, hogy a jelenlegi eredmények szerint a szeizmikus jelzések alapinformációkat hordoznak nemcsak az elefánt helyéről, hanem hangulatáról, érzéseiről is. Így az egyedek bizonyos távolságon belül félelmet és dühöt tudnak kifejezni.
"Fő célunk, hogy hangja és szeizmikus jelei alapján meg tudjuk különböztetni az egyedeket" - jelentette ki a kutató.

Az angolai elefántok viselkedésének megfigyelése kimutatta, hogy a szeizmikus jelzések sokkal távolabb is eljuthatnak, mint azt gondoltuk; a szomjas elefántcsordák már 160 km távolságról érzékelik az égzengést, és elindulnak felé.
O'Connell-Rodwell szerint a szeizmikus kommunikáció bizonyítékait megtalálták ázsiai és afrikai, vadon élő elefántoknál is, (tehát nemcsak a fogságban tartott egyedeknél), és ez közelebb visz minket a vadon élő állatok kommunikációjának megértéséhez.
"Ez valóban megnyithatja a kapukat a többi emlős felé. Kiválasztottuk a leg magától értetődőbb állatot - hiszen az elefánt a legnagyobb és legnehezebb - és most, hogy megvan a bizonyíték, keressük a kommunikáció e fajtájának lehetőségét az orrszarvúaknál, bölényeknél és az oroszlánoknál is."

Forrás:

Zöldmagazin